Javasasszonyok, bábák a magyarországi boszorkányperekben
A „szegedi boszorkányok” jutnak mindenki eszébe, ha a magyarországi boszorkányságról esik szó. Kevésbé ismert, hogy 1575-1766 között 147 debreceni, és 174 Bihar megyei személyt fogtak perbe, akik között 45 gyógyító, és 13 bába volt. A bevádoltakat a perekben tudósnak, tudósasszonynak, javasasszonynak, nézőnek néha orvosnak nevezték. Ha megvizsgáljuk, hogy milyen konfliktusok vezettek a gyanúba keveredéséhez, azt látjuk, hogy sok esetben egymás feljelentése, a tudással való hencegés vezetett a máglyához. A gyógyítók sok esetben maguk is a rontást tartották a betegségek okának, melynek levétele máris alapot adott a boszorkányozáshoz, csakúgy, mint az esetlegesen elmaradt fizetség miatti átkozódás. De ha nem sikerült a gyógyítás, vagy szerencsétlen kimenetű lett egy szülés, máris felbukkant a vád, hogy a gyógyító vagy a bába boszorkány.
Az 1728-as nagy szegedi boszorkánypánik során több tucat vádlottat tartóztattak le, közülük nyolcan a börtönben haltak meg, 13 vádlottat pedig a tortúrával kicsikart vallomások után megégettek, köztük Szeged város egykori főbíráját és a feleségét. A boszorkányüldözést kiváltó okok között itt szerepeltek azok a csapások is, melyek Szegedet sújtották: a pestisjárvány, a várost pusztító árvíz és tűzvész, az ismétlődő aszály és éhínség, melyet mind a boszorkányok számlájára írtak. A kínvallató kérdezőbiztosok módszeressége nyomán szinte minden vádlott elismerte az ördöggel való szövetséget és az istentagadó szertartások képtelen történeteit, melyek amúgy teljesen idegenek a boszorkányságról való magyar néphitben.
A periratokból az is kiderül, hogy bizonyítékként azokat a tárgyakat és eszközöket foglalták le, melyek a népi gyógyításban is használatosak voltak. Számos növény is szerepelt a tárgylistákban, mint pl. a fodormenta, a sáfrány, a cickafark, a fokhagyma. A gyógyítás helyett a különleges körülmények miatt váltak a rontás eszközeivé, így éjfélkor, akasztófa alól szedve, vagy Szent György nap éjszakáján gyűjtve.
