Színek, festőanyagok
A fehér és a fekete szín évezredek óta része az emberi mindennapoknak: a legrégebbi korokban a test és a használati tárgyak díszítéséhez viszonylag könnyű volt az előállításuk mésztartalmú anyagokból, illetve koromból. Talán azért lett az archaikus hármas része a vörös, mert a vér és a tűz is ezt a színt hordozza. Ruha teszi az embert! Ki ne ismerné ezt a kifejezést, mely bizony sok igazságot hordoz. Attól kezdve, hogy ruhát öltöttek az emberek, az öltözék a hagyományokat őrző közösségekben a mai napig kifejezi a társadalomban betöltött státuszon kívül a nemet, életkort, vagyoni állapotot, mégpedig a színek segítségével.
A történelmi korokban azok a színek, melyek előállítása nehéz, illetve költséges volt, mindig a világi és az egyházi hatalom jelképei is voltak egyben. A bíbor egy csigafajtának köszönhetően lett a római császárok öltözéke, a keresztény egyház is Rómától örökölte a bíborosok számára. A kék igazi szép, élénk árnyalatát az Észak-Afrikából és Indiából hozott indigóból lehetett kinyerni, így terjedt el a 10. századtól a „királykék” főleg Franciaországban, majd Európa-szerte. A sötét fekete nemes anyagokon mutat igazán, így lett a fekete is a hatalom színe a 15. században, először Burgundiában. Kevés fehérrel és arannyal kiegészítve ma is a kifinomult eleganciát jelenti. Nem is gondolnánk, hogy a valódi fehér előállítása sem könnyű. Az egyszerű textilek nyers fehér színe is mindig sárgás vagy szürkés marad, még fehérítve sem mentesülnek az árnyalatoktól. Tiszta fehér a középkorban csak az Ázsiából érkező hernyóselyem, vagy a hermelinprém volt, ezeket is csak a gazdagok engedhették meg maguknak. A szegény nép otthon készült öltözékét egészen a 19. század elejéig a gyapjú, len és kender alapanyagú textilek nyersfehér, szürke és barnás színei, valamint a festőnövények segítségével előállított rusztikus, tompa árnyalatok jellemezték. A vadon termő, vagy kertekben termesztett növényekkel (Csalán, Kutyatej, Aranyvessző, Orbáncfű, Szurokfű, Festőmályva, Gilisztaűző varádics, Festő rezeda) sárga, zöld, barna, liláskék-lila, rózsaszín-piros, fekete-szürke árnyalatok állíthatók elő, a kék szín festőanyaga a Festő csülleng nevű növényből nyerhető, melyet az indigóval való versengés okán a 13-15. században óriási területeken termesztettek. Manapság a hagyományőrző kézművesek újra kísérleteznek a meghonosításával.
