Mit értünk népi orvosláson?
A hivatalos orvostudomány érvény- gyakorlat- és intézményrendszerén kívül, attól függetlenül működő, szájhagyomány által fenntartott, ám az írásbeliséget mégsem teljesen nélkülöző, nemzedékről nemzedékre átörökített, egészségre-betegségre vonatkozó tudásanyag, mely valamilyen sajátos elképzelésnek (humorális patológia, pneumatan) megfelelő, természeti és természetfeletti erőkre is hivatkozó, racionális és irracionális (szertartásos) gyógyító módszereket alkalmaz, a gyógynövények alkalmazásától a ráolvasásig, imáig. Ez a tudásanyag kiterjed az emberi és állati szervezet felépítésére (népi anatómia) a betegségek eredetéről való elképzelésekre, és a betegségek megjelenések módjára. A tudásanyagnak sajátos szókincse van, a népi orvoslás szaknyelve. A tudásanyag fenntartója a „nép” a falusi lakosság, kiemelkedő képviselői a gyógyító emberek, a parasztorvosok.
A népi orvoslához kapcsolódó tudásanyag kétrétegű. Egyrészt tartalmazza az egyes betegségekről való ismereteket, a tapasztalat által megerősített tudást, mely nem választható el a népi természetismerettől. Másrészt tartalmazza a babonákat és legkacifántosabb elképzeléseket, így megkülönböztetjük a racionális és az irracionális gyógymódokat.
A racionális gyógyítás a gyógynövények felhasználásán alapul, de alkalmaztak különféle ásványi anyagokat is.
Ki a gyógyító?
Orvos hiányában a falvakban, tanyasi közösségekben ők végezték a betegek ellátását. Tudásukat családjukban örökölték, vagy tapasztalt gyógyítóktól vették át. A faluközösség legtehetségesebb tagja, aki átlagon felüli képességekkel rendelkezik pl. testi, szellemi, kézügyesség, megfigyelő- és megjegyző képesség, de a „megérzések” terén (parapszichológia) is. Ez utóbbi az ún. hatodik érzék. Egyesek csak családtagjaikat gyógyítják, a falu lakosságát, de a kiemelkedő gyógyítók kisebb-nagyobb távolságban, de országosan (vagy külföldről) is kifejtik tevékenységüket.
Igazi specialisták voltak a falusi bábák, akik nem csak a szülésnél segédkeztek, hanem gyakran babonás módon orvosoltak betegségeket is. A kevés fennmaradt hagyatékban egy dobozi bába, Sas Ferencné dolgai között kígyóbőr, jóskártya is volt.
Olejkárok szlovák vándor árusok, Túróc, Nyitra, Zólyom, Trencsén vármegyékből, akik a XVI. században a Felvidékre telepített jezsuitáktól tanulták el a gyógyszerkészítést. Illóolajokat, fűszereket kotyvasztottak össze a maguk gyűjtötte anyagokból, és bejárták velük Európát. A XVIII. században mintegy 3000 olejkár járta huszár ruhában Európa útjait, vengerszki doktornak nevezve magát. Kuruzslással is foglalkoztak.
Füvesasszonyok szintén a maguk gyűjtötte vagy termesztette növényekkel gyógyítottak, illetve árulták is ezeket pl. a szegedi piacon. Ők nem kezelték a betegeket, gyűjtötték, esetleg termesztették az általuk árult növényeket. Az 1960-as években még két dorozsmai asszony árult a szegedi Vidra utca sarkán, Etel és Mári néni. 21 féle növényt árultak, és azt is megmondták, melyik „mirül jó”.
Hogyan szerzik meg a tudást?
Öröklik, ld. Mészáros Ferenc elmondását, aki a családjában létező tudást Mátyás királyig vezeti vissza. A király 7 tudósa közti idegen származású orvos az ő családjának elődjére bízta a titkait és a könyveit, a család nemesi rangot viselt, ám tönkre jutott, azonban a tudás valamilyen szinten öröklődött.
A hiedelem szerint azonban az is örökli a tudást, aki pl. elsőszülött, hetedik szülött, ha jeles napon (karácsony, vasárnap, úrnapja) született, vagy burokban, foggal, hat ujjal.
Jelen van az irracionális magyarázat is:
• meghalt, majd feltámadt, és a közben lévő időben;
• álmában;
• elragadta az ördög, és elvitte oda, ahol a bajok fészke van, ott látta meg a nyavalyákat.
Családi örökségként őrzött könyv (kalendárium) Házi orvos szótárocská-ja? 1797-ből Dobozon
Rontók, boszorkányok
Az ősi képzet szerint, aki old, az kötni is tud, a gyógyító ronthat is. „Rontó-bontó” „Bűvös-bájos”
NEDVTAN
A népi orvoslás szerint a betegségek egyik oka a vér megromlása. (Rossz vér, sárvíz, sárvizes vér).
A gyógyítás feladata, hogy megtisztuljon a vér, kijöjjön a rossz nedv.
Európában elsőként Hippokratész (i.e.460-377) fogalmazta ezt meg, és dolgozta ki a gyógyítás módszerét, a Corpus Hippocraticum-ban, ezt fejlesztette tovább Galénosz (i.u.131-200) és követői, a nézeteket átvették az arabok, és ez volt az európai orvosok felfogása is a középkorban majd a XVII. századig. Magyarul Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) írta le Pax Corporis c. munkájában.
A népi orvoslás azonban nem átvette, mint „lesüllyedt kulturális értéket”, hanem mint világszerte más népeknél is, ősi jellemzőjeként birtokolta ezt az elvet.
PNEUMATAN
Hippokratésznél is jelen van, „A szélről” c. kisebb munkájában.
Forrása az egyiptomi orvosi iskola, sőt az ősi ájurvédikus orvoslás, mely szerint a szél tartja fenn a rendet a testen kívül és belül is.
A népi orvoslás szerint is az élet lényege szél-szerű valami.
• kilehelte a lelkét;
• kiadta a páráját;
• beléfojtotta a szuszt;
• aki meghalt: kifingott a világ kéményén.
A megszemélyesített szél:
• boszorkányszél;
• szépasszonyok szele;
• szélütés;
• guta szele.
Az emberi lehelet ront és gyógyít! Ld. boszorkányok
Betegségek és gyógyításuk, Békés vármegyei gyűjtés.
• Fejfájás: borsfüves gőzölés, fodormenta tea;
• Szembetegségek: vízbe áztatott fehérliliommal mosni, 5-6 fehérliliom szirom, egy porzó fél deci házipálinkában;
• Árpa: 1 deci pálinkába félmarok fehérliliom.
1 szem árpával kilencszer kerül az óramutató járásával megegyezően, közben mindig mondja: Árpa, árpa, lekaszállak, fehír ló seggibe váglak.
