A csalán
Fűszerkertünkben még csak az évelő növényeink hozzáférhetőek, a természetben azonban már ébredezik az egyik leghasznosabb „haszontalan gyom”, a csalán. Ez a tápanyagokban hihetetlenül gazdag, szinte mindenütt megtalálható növény számtalanszor mentette meg az emberek életét éhínségek, vagy háborúk során. Sajnos sok család ismeri az orosz fogságból szerencsével hazatért foglyok történeteit arról, hogyan főztek egyszerűen csak vízzel ételt a csalánból. Nehéz időkben a lent is helyettesítette, amikor a rostjaiból fonalat, abból szövetet szőttek. Kiskacsákat és libákat napjainkban is szívesen etetnek apróra vágott leveleivel, a konyhai alapanyagok között azonban csak újabban tűnik föl. Kesztyűs kézzel gyűjtött leveleit, zsenge hajtásait, de egészben is felhasználhatjuk: forrázata kitűnő tavaszi tisztítókúrához, az ajánlások szerint egy hónapon át alkalmazzuk. Ezen túl igazán ízletes ételeket is készíthetünk belőle, persze némileg kiegészítve az egykori hadifoglyok „receptjét”. Fogyaszthatjuk frissen, de adagonként le is fagyaszthatjuk a leforrázott csalánt, ami ilyenkor már elvesztette csípősségét. A fagyasztás során megőrzi szép zöld színét is, ha sokkoljuk, azaz a forró vízben való főzés után hirtelen jéghideg vízbe mártjuk, majd leszárogatjuk, hogy ne maradjon nedves, mert akkor „szotykossá” válik.
A leveshez vagy főzelékhez használjunk sok fokhagymát, és igen illik hozzá a bors és a szerecsendió is.
Ha gazdagabban akarjuk tálalni, pirítsunk szalonnakockákat, ennek zsírján pároljuk meg a csalánt, majd tejszínes habarással főzzük készre.
Egy különleges, réteslapból vagy vajas tésztából hajtogatott sós vendégváró falatnak is ízletes tölteléke lehet a hasonlóan ízesített, füstölt sajttal, túróval, nyers tojással kevert csalánpüré.
Csalán-pestót dió vagy kesudió, parmezán sajt és olívaolaj hozzáadásával pürésíthetünk a kézi mixerünkkel.
