XVIII. század
A XVIII. század egy új honfoglalást jelent a vármegye életében, amikor egy kietlen, elvadult tájat kell újra élővé tenni. A Bácska és a Bánság után ez a harmadik, a török által legjobban elpusztított terület. Nem hoz jót a visszafoglalás, különösen Gyula ostroma sem, majd a Rákóczi szabadságharc újabb szenvedést hoz a vidék számára. A megmaradt lakosság ide-oda költözik, az 1550-ben nyilvántartott 3 városból és 68 településből alig marad valami. Az 1700-as évek elején a beszivárgott román (és az itt maradt szerb) lakosság mellé magyarok is érkeznek, majd svábok, szlovákok, akiket gyakran földesúri megrendelésre toboroznak. Békés vármegye „őslakossága” a XVIII-XIX. századi telepítések alkalmával az ország különböző vidékeiről származó magyar népcsoportokon kívül szlovák, német és román lakosokkal is gyarapodott. A táj sivár képet mutat: vadvizek, zsombék, nádas, gazzal felvert pusztaság. Kevés a felszántott föld, a nagyobb részt legelőként hasznosítják, mindössze a települések határában telepítenek szőlőket, gyümölcsösöket. A lakosság megélhetésének még mindig nagy részét adja a vadászat, a madarászat és a méhészet. A bőséges legelőkön egyre több a jószág. 1793-ban 40 000 marhát, 20 000 lovat, 42 000 juhot írtak össze, és jelentős volt a sertések száma is. Ekkora állatállománnyal már nem tudtak csak a gazdák foglalkozni, fokozatosan kialakult a pásztorok rétege, akik a jövevények, vagy a helybéli nincstelenek közül kerültek ki. Sok volt közülük, aki valamilyen büntetés elől menekült a pusztai életbe.
A XVIII. században lényegében 3 család, ill. leszármazottainak kezén van az egész vármegye.
Tájilag sivár képet mutat: vadvizek, zsombék, nádas, gazzal felvert pusztaság. Kevés a felszántott föld, legelőként hasznosítják a nagyobb részt, a községek határában gyümölcsösöket, szőlőket telepítenek.
Néhány adat szól a vad növények felhasználásáról:
- örvényfű (radix inula) melynek füstjét a szúnyogok, bögölyök ellen alkalmazzák;
- vadüröm (artemisia) a megszáradt leveleit összegöngyölik taplónak.
Vadászat, madarászat, méhészet.
Állattenyésztés: a bőséges legelőkön sok a jószág. 1793-ban 40 000 marhát, 20 000 lovat, 42 000 juhot írtak össze, és jelentős a sertések száma is.
Ekkora állatállomány mellett kialakul a pásztorok rétege: jövevények, vagy a helybéli nincstelenek közül kerülnek ki. Sok volt közülük a büntetés elől menekülő is.
Település
Kiterjedt és viszonylag sűrű tanyahálózatot mutat a Kondorosi csárda és Gyoma közötti részen az I. katonai felmérés térképe.
Egy adat a népi táplálkozásról a 18. századból:
Tessedik Sámuel szerint a „pokolvar” okozója az egyoldalú táplálkozás, mely kenyérből és szalonnából áll.
