Szaporítási praktikák - Bujtás, gyökérről való szaporítás, tőosztás
Bujtás
Ha nem csak gyönyörködünk a fűszernövényeinkben, hanem folyamatosan fel is használjuk őket előbb-utóbb rájövünk, hogy 1-2 tő nem lesz elegendő belőlük. Szerencsére a bokros növekedésű lágyszárúak, mint például a kakukkfű, a rozmaring és a zsálya könnyen szaporíthatók, így nem szükséges újabb egyedeket vásárolnunk. Ezeknek a növényeknek természetükből fakadóan eleve lelógó ágai vannak, melyek gyakran gyökereket eresztenek, amikor a talajjal érintkeznek. Ezt az önkéntes szaporodási hajlandóságukat használjuk ki az úgynevezett bujtással. A növény egyik ágáról eltávolítjuk a leveleket és az oldalhajtásokat, sőt a külső kérget is lefejtjük róla azon a részen, ahol érintkezni fog a talajjal. Óvatosan lehajtjuk, és egy U alakúra meghajlított dróthurokkal rögzítjük, hogy ne mozduljon el, majd 8-10 cm földdel be is takarjuk. Legalább egy hajtásrügy maradjon szabadon! A továbbiakban már csak a locsolásra kell ügyelnünk, mert az anyanövény felfoghatja az esőt a bujtás elől. A kakukkfű már egy növekedési idény alatt meggyökeresedik, így aki tavasszal bujtat egy ágat, az már őszre gazdagabb lesz egy újabb példánnyal.
Gyökérről való szaporítás
A vékony, hosszú kúszógyökérrel rendelkező növényeket, amilyen például a tárkony, vagy a menta, a következőképpen szaporíthatjuk: vágjunk le a gyökérzetből olyan hosszú darabokat, melyeken legalább két „csomó” van. Ezek földdel betakarva, és megfelelően locsolva szaporodnak majd tovább. A karós gyökerű torma esetében az anyagyökér egy szeletét használjuk fel cserépbe ültetve.
Tőosztás
Egyes növényeink túlságosan szétterjedhetnek, és a központi tövük el is halhat. Ilyen például a citromfű, az üröm, a majoránna, a szurokfű, a fekete nadálytő. A tőosztást akkor végezzük, amikor pihen a növény: tavasszal vagy ősszel, egyébként a tőosztás megakadályozhatja a virágzást.
