Csernus Tibor - 1. rész
„Ó ember, a hitedet ne veszítsd el,
őrizd meg a lélek nagy hitét!
Ki volna nálad nagyobb, nem lehetsz vágytalan
ne tűrd a szenvedést.
Ha kell, hát százszor újra kezdjük,
vállalva ezt a legszebb küldetést,
mert a szabadság a legtöbb,
amit adhat magának az emberiség."
Juhász Ferenc
Csernus Tibor és Juhász Ferenc legendás barátságát, kettejük szabadság iránti elkötelezettségét idézik a verssorok.
Barátságuk 13-14 éves korukban kezdődött – együtt jártak a kereskedelmi iskolába, később művészi tevékenységük kibontakozása közben kapcsolatuk még szorosabbra fonódott. Első festői portréját Csernus Tibor Juhász Ferencről festette. Az Ő révén ismerhette meg 1957-es párizsi útja alkalmával Hantai Simont, a Juhász Ferenc szülőfalujából származó, akkor már sikeres művészt, aki nagy hatással volt a továbbiakban festői stílusára. A két barát szinte egy időben vált a hatalom kegyeltjéből tűrt, majd Csernus Tibor lassan nem kívánatos személlyé. Halálig tartó barátságuk mindvégig töretlen maradt, Juhász Ferenc családjával együtt gyakori vendége volt a párizsi műteremnek.
