A település közigazgatási határán belül 77 régészeti lelőhely jelzi, hogy a szkítáktól a szarmatákon át Attila nagykirály hunjai, majd az avarok népe is alkalmasnak találta a helyet megtelepedésre. Már csak a neve őrzi két Árpád-kori falunak az emlékét, melyek nyomait szintén megtalálták a régészek. A templommal is rendelkező Bercsényegyháza a 10-11. században létezett, a tatárjárás idején pusztulhatott el. Décse első, 1138-as említése után még a török időket is átvészelte, sőt a környék legnépesebb településeként nem kevés adót fizetett a töröknek. Az 1596-os tatár betörés hozta el számára is a pusztulást. A 18. század elején szlovák betelepülők érkeztek a környék birtokosának megrendelésére, akik sokáig érintetlenül megőrizték nyelvüket és szokásaikat. Örménykút neve elmeséli, hogyan keletkezett: a ma is meglévő kútnál itatták jószágaikat a környék forgalmas útját járó, Erdély felől Budára tartó örmény kereskedők.  A települést 1952-ben hozták létre az addig a szarvasi tanyavilághoz tartozó lakosai. Települési értékei közé tartozik a Komlovszki-család egykori házában kialakított Faluház és Falumúzeum, mely berendezési tárgyaival és állatokkal benépesített udvarával együtt az egykori tanyavilágot mutatja be. A Tóniszállás nevű határrész a Natura 2000 terület részeként az egykori löszpuszta ősgyepes növényvilágát őrzi. A település központi részén, a volt iskola udvarán áll az a Harang és harangláb, mely a tanyavilág egykori hét tanyasi iskolája közül a Galóhalmi- iskoláé volt, és egyedüliként maradt meg napjainkra. . A határában álló Bakulya-féle szélmalom 1850 körül épült, és 1947-ig működött, ma már műemléki védelem alatt lévő látványosság.