A település és környéke a legrégibb időktől folyamatosan lakott hely volt, avarkori házak nyomát, és három Árpád-kori falu emlékeit is megőrizte földje. A mai hunyai határ legnagyobb része az árpád-kori Pusztakondoroshoz tartozott, mely a török időkben Kondoros területébe olvadt. Kis-Kondoros alakult a  későbbiekben Kondoros-tanyává, ahová az 1850-es évektől kezdve egyre több telkes jobbágy települt Endrődről, miután az itteni, kevésbé jó minőségű földek már kevésnek bizonyultak a megélhetéshez. A bérbe vett földeken gazdálkodó tehetős közösség 1888-ban már iskolát, 1894-ben olvasókört alapított, 1897-ben pedig templomot épített, melyhez a telket Hunya József kisbirtokos adományozta. Ő volt az, aki a továbbiakban is hozzájárult felajánlásaival a majdani település kialakulásához. Hamarosan önállósodási mozgalom indult a lakosok részéről, még országgyűlési felszólalásban is szorgalmazták Endrődtől való elszakadásuk igényét. Erre csak 1946-ban nyílt lehetőség, amikor Endrődszentlászló néven önállóvá válhattak. 1947-ben kaptak engedélyt arra, hogy egykori önzetlen jótevőjük emlékére a település nevét Hunyára változtassák. A kevés lakosú, de minden szükséges létesítménnyel ellátott Hunyának rövid történelme miatt nincs műemléke. Első temploma belvíz miatt megsüllyedt, majd villámcsapás következtében leégett, új egyházukat 2000-ben szentelték fel. A szépen rendezett településen a Szent-Erzsébet liget a pihenés helyszíne. Hunya 1951-ben kitelepítési helyszín volt, a kitelepítettek és az őket emberségesen befogadó helybéli gazdák tiszteletére emlékművet helyeztek el.