A nagy múltú település a török időkben teljesen elpusztult. Az 1700-as években történt újratelepítés után, mint Csabacsűd -puszta a szentandrási uradalom része lett. Mai szabályos háromszög alakú területe,  a széles, sövénnyel övezett szabályok utcákkal a magyar mintafalu képét mutatja. Az elszórt tanyákon élő gazdák 1924-ben kezdeményezték a Békésszentandrástól való elszakadást. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet (FAKSZ) a vonalzóval megtervezett falutérképet jellegzetes keskeny utcai homlokzatú, hosszú tornáccal rendelkező, csonkakontyolt tetős házakkal telepítette be. Ezek a házak ma is megtekinthetők Csabacsűd régi részén, míg a település széle napjainkban is tanya-szerű. Az első artézi kutat 1931-ben fúrták, ez a ma is álló Czárán-kút, melyet a helyi születésű szobrászművész, Egri György restaurált. Az ő alkotása a Millenium emlékére készült Túzokkakas-szobor, a környék egykori állatállományának képviselője, ez a madár szerepel a település címerében is.  Az iskola névadója Trefort Ágoston, aki egy ideig a közeli birtokán élt.  Az ő domborműves portréját is a művész készítette, és ajándékozta az intézménynek, ahol egykor maga is tanult. Az Alkotmány-tér gyönyörű látványt nyújtó virágzó japán akácai 60-70 éves fák. Nagyráta településrészen található az 1897-ben Ybl Miklós tervei alapján épült, műemléki védettség alatt álló magtár. Csabacsűd külterületén maradt meg az egyik legjobb állapotú kunhalom.